Ritka alkalom, hogy egy évben háromszor is ugyanabba az országba látogassak. Tavaly Montenegró volt ilyen, idén Erdéllyel sikerült ugyanaz.

Ismét szóló és alulszervezett túrára indultam augusztus közepén. Sajnos sem utas, sem útitárs nem jelentkezett, de lassan már megszokom, hogy a magam ura vagyok. :) Érdekességképpen előre bocsátom, hogy hazafelé már nem voltam egyedül :D

Csütörtök reggel sikerült indulnom meló után. Lassan szokássá válik nálam, hogy a legtöbb motorossal ellentétben nem felkészített és csilivillire pucolt motorral indulok útnak, legutóbb olajfolyás és fékbetét, most pedig első gumicsere nehezítette (tette kétségessé) az indulást. Nem láttam előre a nap végét, mivel a Debrecenben megrendelt első gumi felszerelését a cég visszamondta és nem tudtam, mikorra találok műhelyt. Odáig szerencsére sima volt az út, a majd' 200 kilométer épp jó volt egy etapnak. A gumi átvétele után sorra hívtam a helyi műhelyeket, szerencsére egyikük azonnal vállalta a vasat, csak a kereket kellett kiszerelnem. Szerencsére erre számítottam, és volt nálam minden szükséges szerszám.

Amíg a szaki dolgozott, megebédeltem a reggel készített szendvicsekből. Ezt hívom a pihenőidő maximális optimalizálásának :D Fél óta elteltével indulhattam is, egy gyors tankolás után vágtam neki a maradék kb 60 kilométernek. Ekkor már majdnem 300 kilométernyi üzemanyag hiányzott a tankból, ami erősen halad a maximális hatótáv felé, így esedékessé vált egy tankolás. Szerelőm kifejezetten a lelkemre kötötte, hogy a megemelt hatótáv (tankcsere) ellenére ne centizzem a benyát, ne szívja a motor folyton a tank alját. Elárulom, hogy egyszer sem tankoltam 300 km alatt :) Nagyváradi érkezésem kissé korainak tűnt volna, ezért a másnapra nagyjából megálmodott útvonal első 150 kilométerét hozzácsaptam, hogy másnap több időm legyen a környék felfedezésére. Ezáltal az említett nagyvárosban nem is jártam, elkerültem azt.

Létavértesnél léptem át a határt, alsóbb rendű utakon haladtam dél felé, hisz az 1-es számú úton szerettem volna Királyhágót megcsodálni. Meglepő módom egy kisebb kitérőt leszámítva (elnéztem egy kanyart és túlmentem pár km-t) semmi gond nem jött közbe, Bánffyhunyad előtt volt csak egy frontális baleset miatt útlezárás. Jó szokásom szerint a sor elejére csorogtam, majd a rendőrrel lebeszélve az út szélén átmentem a lezáráson. Csak pár perc késlekedést okozott, de a kilométeres sorokba feltorlódott autósokat buszosokat és kamionosokat nem irigyeltem. Áthaladás után megállított egy román kamionos, hogy merre tud kerülni, mondtam neki, hogy engem már átengedtek, így szerintem várja ki azt a 20-30 percet ami hátralehet.

Bánffyhunyadra 6 után értem be. Boltba mindenképpen mennem kellett, hiszen estére kell vacsora (bor), illetve akartam pénzt is váltani, mert azt otthon elfelejtettem, és a világvégi kis panziókban, amilyenekben megszállok rendszerint csak a helyi KP-t ismerik. Nyilván nem találtam váltót nyitva, így biztosra vehettem, hogy a szállásig lévő 20 km-t másnap oda-vissza meg kell tennem reggel.

A szállás Jósikafalván volt, és kb olyan, mint vártam. Kis világvégi panzió főleg fából építve. Nagyon szép, kényelmes, és az erkélyről nézhetem (nézhettem volna) a naplementét. 2 német kis GS parkolt a ház előtt, és bár nem szeretem út szélén hagyni éjjelre a motort, úgy voltam vele, hogy ha a helyi "lopósok" fel akarják rakni a platóra a mocit, biztosan a BMW-ket választják. Könnyebbek, szebbek, tisztábbak, és számukra is ismert márkák (remélem). Természetesen nem történt ilyen, de reggel ébredés után azért ránéztem a vasra.

Sötétedéskor értem oda, csak reménykedni mertem, hogy van konyhájuk. Volt. Bár a házinéni nem beszélt angolul, a kérdésemre, hogy van-e kaja, annyit mondott, hogy Pork. Sült tarját kaptam sült krumplival. Ez utóbbi annyira friss és ropogós volt, hogy kértem még egy adagot a boltban vásárolt üveg borom mellé csipsznek. Sajnos a repeta már gyorsabban készült el, mivel a néni is sietett hazafelé, így annak csak a felét ettem meg.A borom elfogyasztása, napi képek posztolása és a másnapi etap nagyjából megtervezése után viszonylag korán tértem nyugovóra. Fáradt is voltam, és a pénzváltás miatti plusz táv miatt nem akartam nagyon későn indulni...

Nagyon jó ksi nap volt sok kilométerrel, szép utakkal. Íme a napi etap:

 

Későn kelést követően kigurultam Kisorosziba, locsolni kellett már a kertben. Mindig nagy öröm motorral kimenni, mivel a ház előtt nagyobb emelkedős földutas kanyar van, jól jön a rutinozás. Nedves időben kifejezetten "élvezetes", szerencsére most napok óta nem esett.

1-1,5 óra alatt végeztem az itiner szerint (nem az én telkem, így fényképes útmutatóval voltam felszerelkezve), majd a hűtőben lévő Milka csoki megdézsmálása után lerutinoztam magam a hegyről.

Következő úticélom Őrbottyán volt. Először komppal akartam menni, de erről letettem. Következő ötletem Esztergom felé kerülés volt, de végül ehhez is lusta voltam, így Pest felé közelítettem meg a falut. Jani haverom segített rögzíteni a rendszámtábla tartót, ami kezdte letörni a hátsó sárvédőt. Pár nagyobb alátét, csavar és némi fekete festék segítségével ismét stabillá tette a rendszert, hogy kibírja az előttem álló erdélyi utat. Felszerelkeztem a helyi gazdaboltban szerelő kesztyűvel, szigetelő szalaggal, gyorskötözővel. Ilyen idős olasz motornál ezek minden nagyobb túra kötelező tartozékai :D

Hazasiettem, mert ebédelni is kell valamit. Közben barcelonai útitársam, Mel.K ismét győzködött, hogy vigyem el motorozni. Mivel úgyis ki kellett mennem Biatorbágyra, az előző nap felszerelt nyeregtáska igazításához szükséges bőrlyukasztóért, kapóra jött ezt az ígéretemet megtartani a pici lánynak. Szóval irány a garázs sisakért, kabátért (bár ez utóbbi olyan nagy volt a leányzón, hogy saját bőrdzsekiben jött), majd Biatorbágy. 

Előtte vettem észre, hogy nincs meg a napszemüvegem. Sehol sem találtam a lakásban, majd a motorhoz lemenve tapasztaltam, hogy ott magányoskodik szegény a motor ülésén. Pozitív csalódás, hogy 2-3 óra alatt senkinek nem kellett a karcos újonnan ezer forintos munkavédelmi szemüvegem a hirhedt nyócker szélén...

Mel.K jól viselte az utat, bár a "szüzekkel" mindig óvatosan megyek. Eleinte ;) Visszafelé már tempósabban jöttünk a kocsik között, néha cikkcakkban is, de nem volt para hátul. Beugrottunk még egy ismerőshöz egy újságért, sajnos a postaládát a kulcsa nem nyitotta, így késsel kellett kibányászni a motoros újságomat, amit az ő címükre kértem. Mivel későre járt (20.30) és másnap melózni kell menni (ritka alkalmak egyike), hazavittem újdonsült utasomat, aki kérte, hogy a Hősök terén tegyük emlékezetessé ezt az estét. Ilyen szép kérésnek nem lehet ellenállni, így maradt fotós emléke a napnak.

Hazaérkezés után gyors tusolás (már-már közérdek volt a zuhanyzásom!) után összedobáltam az erdélyi motyót, hiszen a másnapi meló után indulok is. Várom már :)

• 
• 
• 

Pár hónap kihagyás után ismét feljutottam a citás találkozóra. 

Természetesen ez a nap sem indult zökkenőmentesen, délelőtt el kellett hozni a motort Kecsóról. Reggel még benzincsövet vadásztam a traktorboltban, persze elsőre rosszat adtak, így kétszer is elmentem érte. Hazaérkezés és gyors reggelizés után elindultam a Mátra felé. Meg kellett nézni, jó lett-e a motor :D

Sajnos hatvannál elég szép vihar kerekedett, ami eltántorított a további utamtól, plusz itt összefutottam egy még nem látott ismerőssel, Patival. 3 körül indultam hazafelé, hogy egy otthoni pólócsere-szemüvegcsere (mivel tudtam, hogy sötétben fogok hazaérni, és nem sütött a nap, felvettem egy sárgát) után robogtam is Edit elé, akit 3.45kor vettem fel a házuk előtt. Kis kavargás után 4.15-kor értünk fel a "hegyre". Jött pár ismerős, hiszen szokás szerint a minimális felvonulás után csavargást terveztünk most is. 4 motorral voltunk 8an, Szigethalomra mentünk el vacsorázni. Többeknek korán haza kellett menni, ezért az étkezés után sajnos szétváltak útjaink. Gabiék hazamentek, a többiek pedig elkísérték az egyik utast haza, hogy egy kávé (víz) után a maradék 3 motor folytathassa útját a pesti éjszakába. 

Elég haladósan mentünk a városban (természetesen a "szabályok" maximális betartásával), ami részben annak köszönhető, hogy én mentem elől (én tudtam az utat), részben pedig a hasonló vezetési stílusnak és tapasztalatnak. Főleg nagy dolog ez annak ellenére, hogy egyik motoros párunk győri volt.

Felmentünk a Hármashatár-hegyre, majd vissza a Citadellára, megcsodálni az éjszakai Budapest fényeit. Csodálatos, minden alkalommal magával ragad. 

10 körül szétszéledtünk, mindenki ment haza. Kitettem újdonsült utasomat kőbányán a ház előtt, majd kimentem zuglóba, 4 kerékre váltanom a kettőt, mivel másnap munkába azzal kényelmesebb menni.

Jó kis nap volt, remélem, még sok ilyenben lesz részünk :D

Update: Sajnálatos esemény is történt aznap, délután egy hazafelé haladó lányt egy szabálytalanul sávot váltó autós áttolt a szomszéd sávba, ahol egy teherautó átment rajta és a helyszínen életét vesztette. Nagyon rosszul érintett annak ellenére, hogy nem ismertem személyesen...

• 
• 
• 

Egyszer minden jónak vége szakad, ez igaz a kis csavargásomra is. Sok programom nem volt a hazafelé útra, Orosházán terveztem egy várostábla-fotót, aztán minél előbb hazaérni egészben. Reggelire babos csülköt ettem, ami nem éppen egy tipikus reggeli étel és kicsit sós is volt, de jól esett. Kényelmesen összepakoltam, felöltöztem és búcsút is vettünk egymástól Zolival és barátnőjével. Sajnos egy időre ők is elváltak egymástól, mivel a leányzó Németországba utazott egy hónapra. 

Nem mentem sokáig, Arad túlsó felén egy lukoil kútnál megálltam tankolni. Szerencsére ezen a hétvégén 95-ös árában adták a 98-ast, így szerencsésnek érezthetem magamat. A határon a sort meglátva sajnos már nem voltam olyan vidám, de óvatosan előre csorogtam a kocsik mellett/között, így csak fél órát kellett várnom. Érdekes módon kifelé és hazafelé is csodálkoztam azon, hogy a forgalmiban a műszaki érvényességi idő javítva volt, rosszul írták be, de legalább nem foglalkoztak a házilag javított rendszámtáblámmal. Az A/C pumpa zúgásán kívüli problémákat sikerült orvosolni, amelyben sok haver volt segítségemre, köszönet nekik.

Orosházán sikerült megállni egy fotó erejéig, sajnos azonban útközben elkavarodtam, és nem érintettem Tőserdőt, ahol a pihenőt terveztem. Ne vagyok ismerős a Dél-Alföldön, így csak akkor jöttem rá, hogy rossz helyen járok, amikor befutottam Félegyházán, de innen már nem volt kedvem visszamenni. Tőserdő azért jelentős csupán, mert amikor Kecskeméten laktam gyakran jöttem errefelé motorozni, mivel a környékben más értelmes útvonal nincs, és meg akartam nézni, mennyit változott 5 év alatt. Nem baj, újabb úticél idénre :)

Viszonylag hamar hazaértem, Lajosmizsétől már pályán mentem, kihasználva a megyematrica adta előnyöket. Ilyenkor az őzek párzási időszakában valahogy nem szeretem az 5-ös utat. 

nagyon jó kis túra volt minimális szervezéssel és maximális jó idővel. Az utóbbiért köszönet illeti Holle anyót és a Mikulást, valamint Aigner Szilárdot, a szállásötletekért pedig a Bookingot. Külön köszönöm azoknak, akik valamelyest hozzájárultak a túrám sikeréhez (nem szponzorok), úgy mint Csabi (motor szerelés, felkészítés), Gabi (telefonos segítség a betétcseréhez), Szabina (olaj, fékbetét, napszemüveg), Zoli (szállás, vacsora és jó hangulat) Ioana (jó hangulat Zolinál, bár ő ezt a blogot sosem fogja olvasni) és még sokan mások. Remélem még sok alkalmam lesz hasonló túrákat véghezvinni esetleg utassal és/vagy útitársakkal is.

2019. 07. 19.

Elértem a túra csúcspontjához, innentől "csak" hazafelé megyek. A viszonylag korai lefekvésnek köszönhetően reggel volt időm a kiadós reggeli után egy sétára a tóparton. Tetszett a környezet, a tó és az erdő. Az azonban kissé fura volt, hogy amint bementem 3 métert az erdőbe, máris otthagyott szemétkupacok fogadtak, mintha valaki rendszeresen oda ürítené a felesleges hulladékot. Elég szomorú tapasztalat volt, de nem fotóztam le. Az út szélén, a faházak előtt álló kis fedél alatt hagyott veterán motort viszont igen. Ezzel jelezték az ide érkezőknek, hogy motorosbarát szállásról van szó. 

• 
• 
• 

Jól felkészült utazó lévén felvettem minden meleg ruhámat (vagyis a nyári kesztyű helyett az általánost vettem fel. A meleg darab otthon maradt, de nem is volt rá szükség), és a reggeli harmat miatt nedves úton óvatosan indultam lefelé a hegyről. Viszonylag jó úton csorogtam lefelé, de a rám jellemző meredek döntögetések ezúttal elmaradtak. Az előző 2 napi "hegyi menet" után valahogy nem éreztem biztonságosnak. Szászsebesen megálltam egy kúton visszacserélni a kesztyűt. Ott volt egy osztrák társaság 16 motorral, főleg 50-en felüli sofőrökkel. Egyikük beszélt magyarul, elcsevegtünk kicsit. 2 hetet tekeregtek Romániában, lementek egészen a Fekete-tengerig. Ilyen idős koromra remélem én is efféle túrákat fogok csapatni egyedül, vagy kisebb társasággal. Mentek tovább Temesvár felé, indulásuk után egy perccel egy kutas vásárló hozott egy kesztyűt, amit ők hagytak ott. Gondoltam utánuk viszem, hisz úgyis egy irányba megyünk, de érdekes módon az út további részében nem találkoztunk. Ha valaki ismeri őket, szóljon, hogy nálam van egy fél pár ujjatlan S-es kesztyű :)

Dévától a tegnapi úton mentem visszafelé, így ismerős volt a táj. Nem siettem, hisz a napi 300 km-es etap gyorsan megvan, ha nem csesszük el az időt motorszereléssel vagy hegyi felfutókkal, mint eddig :) Kora délután értem be Arad belvárosába, útközben csak egyszer álltam meg egy fotót csinálni a motorról, meg a háttérben a napraforgóföldről meg a hegyekről:

Aradra beérve megejtettem egy minimális városnézést. Tavaly már érintettük az Emlékezés parkját, ami nekem akkor is nagyon tetszett, illetve felkerestem a főteret, ahol anno belefutottunk a Womens ride day eseménybe. Itt ismerkedtünk meg Ioanával, Zolival és a többiekkel, akikkel sajnos ezúttal nem sikerült találkoznom. Szóval mindkét említett helyet felkerestem, illetve ha már ott voltam vettem egy üveg bort estére és beiktattam egy ebédet is. Érdekességként említem meg a főtéren keresztben elhaladó villamost, kb 40 éves lehet :)

• 
• 
• 
• 
• 

Visszamentem Zolihoz, de a ház még üres volt. Szerencsére be tudtam menni, és megérkezéséig aludtam egyet. Az este a két nappal korábbihoz hasonlóan telt, jött pár cimbora, volt sütés-főzés, mindenféle nyelven beszélgetés. Sajnos az angolul/magyarul beszélők hamar hazamentek, így én sem maradtam sokáig.

2019. július 18.

Jó szokásomhoz híven nem keltem korán. Sajnos vendéglátómnak dolgoznia kellett reggel, így egyedül maradtam a házban. Kényelmesen megreggeliztem, összepakoltam, majd nekiálltam a fékbetétem kicserélésének. Bárki másnak ez rutin művelet lett volna, de én elég antitálentum vagyok az ilyesmihez, így telefonos segítséget kellet kérnem. Nagyjából tisztában voltam a menettel, de a betéteket rögzítő tengely előbb nem akart kijönni, majd nem akart visszamenni. Nem baj, legközelebb már menni fog egyedül is. Fél óta alatt megvoltam, és indulhattam napi utamra a Transalpina felé.

Szinte egyenes út vezetett utamon, Déván terveztem egy nagyobb pihenőt ebéddel összekötve. Természetesen nem maradhatott ki a vár előtti kép, tavasszal autóval fotózkodtunk ugyanitt, akkor fogadtam meg, hogy amint lehet visszajövök motorral is. Ezután egyre sürgetőbbé vált az étkezés, így bementem a belvárosban lévő bevásárlóközpontba. Pénzt is kellett váltanom, mivel nem tudhattam, hogy a hegyek között tudok-e majd kártyával fizetni, és természetesen a szokásos útiebéd eltöltésére is ideális volt a helyszín. Sajnos forintot nem tartanak a váltóban, így 20 ezerből nem adtak vissza. Sebaj, innentől mindenhol készpénzzel fizetek :)

• 
• 
• 

Itt a pihenés elmaradt, összepakoltam és elindultam Vajdahunyad vára felé. Ez csak pár kilométerre van, de itt is kötelező megállni egy fotóra. Érdekes történet, hogy pár évvel ezelőtt amikor autóval jártunk erre egy hétvégi napon bezártak minket a várba. (Utólag kiderült, hogy elvileg zárva volt, a biztonsági őr csak bement valamiért nekünk meg úgy tűnt, nyitva van) Akkor kicsit meglepődtünk, de utólag csak nevetek ezen a sztorin. 

Itt sem időztem sokat, az időmet inkább a hegyek között szerettem volna eltölteni. Petrozsény felé terveztem az utat, és a Transalpinát a közepétől észak felé meghódítani. Az eredeti terv természetesen az egész út oda-vissza bejárása lett volna, de ahhoz kellett volna még egy nap. Sajnos az útviszonyok nem voltak igazán idilliek, Petrozsény után a 7A út eleje komoly kihívások elé állított. Földút nyomvályúkkal, öklömnyi kövekkel, emelkedővel együtt nagyon lerontotta a motorozási élményt. Ez egy kb 10 kilométeres szakasz volt, de az egész nap élményét elrontotta. Mindegy, túléltem, bár a "pina" többi része sem volt túl jó minőségő, élvezetes döntögetést csak pár 10 kilométeren tudtam csinálni. A végén egy kis eső is szitált, nedves lett a korábban forró és száraz aszfalt. Itt jutott eszembe, hogy a normál kesztyűmön kívül semmi melegnek mondható ruha nincs nálam. Farmer és dzseki, semmi aláöltöző, pulóver vagy hasonló. Reménykedtem benne, hogy másnap reggel nem lesz markáns változás az időjárásban...

A hely maga gyönyörű. Az Oasa tó partján lévő motorosbarát szálláshelyen sikerült foglalnom egy 2 ágyas szobát, amiért egy kiadós vacsorával és liter borral és reggelivel együtt sem fizettem 10 ezer forintnak megfelelő helyi valutát. Kis üröm az örömben, hogy a szobákban (faházban) egyáltalán nem volt se térerő sem wifi, az étteremben pedig csak az utóbbi, és az is rossz minőségben volt megtalálható. Legalább tudtam, hogy nem fogok éjszakába menően netezni a faházban, így viszonylag kirai indulással tervezhetem a másnapi etapot. Vacsira egyébként helyi pörköltet ettem, ami sertéscombból, csirkemájból, kolbászból, tojásból sajtból és puliszkából állt. Nagyon jó ízű és laktató volt, és a nagyon gyümölcsös ízű vörösbor is jól esett hozzá. A felszolgáló kissé meglepődött amikor szóló utazóként kikértem egy liter bort, de persze zokszó nélkül adta ki. Vacsora után tettem egy rövid sétát a környéken, pont belefutva egy jegyes fotózásba. Rövid ideig csodáltam a naplementét, majd az étterembe visszatérve megterveztem a hazafelé vezető utat, illetve kapcsolatba léptem az otthoni érdeklődőkkel is. Nagyon jó kis nap volt, elfáradtam a végére. 

• 
• 
• 
• 
• 

2019. 07. 17.

Szerencsére nem volt reggeli kakasszó, 8 után ébredtem, végre kipihenten. Reggelim nem volt, útközben terveztem beszerezni valamit. Mindenképp el akartam menni a megyer-hegyi tengerszemhez, ezért összepakolás után útbaindultam. Nem volt messze, de már az gyanús volt, hogy a 37-es útról egy földútra kellett lekanyarodni. A feketeleves azonban csak ezután jött, ugyanis kb 4-5 km kavicsos-földes út következett traktor-nyomvályúval, emelkedőkkel, kanyarokkal. Igazi rémálom a cruiseremnek, nem is mentem végig rajta, 300 méterrel a vége előtt gyalogmenetbe váltottam. Kicsit mérges voltam, amiért a korábban itt lévő ismerőseimtől nem kérdeztem meg az útviszonyokat, biztos vagyok benne, hogy noha nagyon szép a látvány, motorral biztosan nem megyek fel újra. Mindegy, felsétáltam, körbejártam, maradandó élmény. Autóval egyébként járható, ajánlom bátran mindenkinek!

Lefelé némileg egyszerűbb volt az út, mivel üresben legurult a motor, csak a hátsó fék "hiánya" volt zavaró, az első hirtelen behúzására könnyen kicsúszhatott volna a motor. Megoldottam. Mivel a reggeli elmaradt, kénytelen voltam az első településre bemenni, de ez szerencsére közel volt. A sárospataki lidlben vettem felvágottat sajtot zsömlét vizet, tipikus úton lévős reggeli. Nem akartam ott a napon elfogyasztani, de Bodrogkersztúron találtam egy alkalmas parkolóhelyet árnyékkal, paddal, csenddel. Ahogy máskor is szoktam, akkor vettem észre amikor már elhaladtam mellette, így egy hirtelen visszafordulás után bitrokba vettem a kiszemelt padot. Itt vettem észre az aktuális potyautasomat, egy kis verebet, aki a bal oldali henger és bukócső közé szorulva már élettelenül jött velem. Mivel nem adott bele a benzinpénzbe, itt elbúcsúztunk egymástól.

Kényelmesen elfogyasztottam a reggelit, elsétáltam a legközelebbi (kb 50 m-re lévő) kukához kidobni a szemetet (mivel öko vagyok), majd egyeztettem Szabinával, aki Balmazújvárosban dolgozik, és segített nekem a szükséges fékbetétekhez hozzájutni. A terv az volt, hogy mire odaérek a betét már ott lesz, és egy gyors beszerelés után mehetek is tovább. Szóval kényelmes tempóban haladtam, útba ejtve az egykori hegyalja fesztivál területét Tokaj mellett. 5 éve nem jártam erre, elég markáns változások történtek itt azóta. 

• 
• 
• 

Nem akartam itt sokat időzni, nemsokkal később haladtam is tovább. Balmazújvárosban volt a következő megálló, Szabinával most találkoztunk először élőben. Sajnos a betétre a korábbi hírekkel ellentétben várni kellett még, de kaptam olajat (mivel valami titokzatos oknál fogva elkezdett fogyni), illetve volt még időm egy 2 órás pihenőre a városban. Nem voltam rest, rövid csacsogás után a későbbi találkozás (és betétátadás) tudatában a kisváros központjában lévő park szélén lévő fasorra illesztettem a függőágyam, és ejtőztem benne egy kicsit ebéd előtt. Ettem egy egész jó gyrost, majd mire végeztem meg is jött a várva várt alkatrész, így némi további csacsogás után indultam is utamra. Kicserélni nem volt időm, aznap még 200 km volt hátra. 

Nem a legrövidebb úton mentem, a lehető legtöbbet szerettem volna itthon megtenni, így Gyulánál léptem át a határt. Az ellenőrzés kb 10 perc volt, kifelé szinte mindig sima. 7 körül értem Aradra, ahol Zoli cimborám várt rám. Vele a szinte pontosan egy évvel ezelőtti erdélyi túránk alkalmával találkoztunk, és felajánlotta, hogy töltsek nála egy (vagy több) éjszakát, ha erre járok. Ki is használtam az adandó alkalmat, főleg, hogy útba is esett a városa. Este 7 után értem hozzá (ez náluk ugye már 8), szerencsére nem kellett boltba menni, mert volt nála miccs és bor, így az este jó hangulatban telt. Meglátogatott minket egy másik egy éves ismerős, Ioana, illetve Zoli barátnője és testvére is. Ők sajnos nem beszéltek magyarul, így angol-magyar-román nyelvű vegyes társalgás folyt az este hátralévő részében.

• 
• 

Nagyon jó kis nap volt, a motor problémái is megoldódni látszottak, így egyre lelkesebben néztem a további napok elé. Végül a napi térkép:

 

Életem első idegenek által szervezett hosszabb túrája. Negatív érzésekkel és visszafogott reményekkel indultam neki, de a végén messze az elvárásaim felett teljesített.
A.-val beszéltük még előző évben a Tátra túra után, hogy idén elmegyünk valami hasonlóra. Be is fizettük az előleget, így minden akadály elhárult az indulás elől.
Sajnos csak 3 napos volt a túra (illetve nekünk plusz egy, de erről majd később), így elég sokat mentünk naponta, illetve pénteken (06.01) nagyon korán kellett indulni.
04.45kor volt a találkozó Szegeden, ehhez 02.20kor kellett kelnem. Hajnalban! A. Bécsből jött, előző nap még dolgozott, de azt ígérte, meló után jön. Kora délutánra ígérte magát, majd mivel nem érkezett meg időben, ráírtam, merre van. Akkor volt Győrben (!), gondolta meglepi a pasiját (egy családos úriember, akivel összejár...). Mondtam neki, este 8ig érjen oda, mert korán szeretnék aludni. 8ra ért Pestre (elmondása szerint, bár ezt kétlem), majd 22.30ra hozzám. fél órára lakom az állomástól.
Szóval szépe indult a mutatvány. Pár óra alvás, majd hajnali pakolás után épp időben érkeztünk. 16 motor, 19 fő. Mivel engem (és a vezetési szokásaimat) senki nem ismert, utasos csopperes lévén betettek az elejére, amit egyáltalán nem bántam. Szegedtől 550 km-t mentünk (tehát összesen 750 aznap), estére teljesen hulla voltam. Újvidékig pályán mentünk (kb 200 km), onnan viszont szép szerpentines kanyargós utakon végig. Szállás Adrijevicában volt. Este vacsi után megittunk egy üveg bort ketten, aztán beestem az ágyba hulla fáradtan.
Másnap tettük meg utunk érdemi részét. 300 km, Skoderi tó érintése (sajnos csak minimálisan, mert csúszásban voltunk), Podgorica látogatása rohanásban, majd a térképen látható kanyargásokkal értük el Savnyik városát. Itt is szálloda volt, gyors zuhanyzás után egy nagy közös vacsit csináltunk. Ismét nem maradtam fenn sokáig, hogy másnap friss legyek. A nap érdekessége volt, hogy elég sokat lépkedtünk át határokon, és az egyiknél álltunk kb 2 órát, mivel nem volt internet. Részben emiatt is kellett rövidíteni az etapon...
Záró nap (mármint a túrának), de mi még terveztünk némi hosszabbítást. Sajnos az előre megbeszéltekkel kapcsolatban kedd helyett hétfőn kellett haza érkezni, mivel drága utasom hétfő esti romantikát szervezett be magának, csak baszott szólni róla. Kedves :D
Így is jól alakult, fél óra esőt kaptunk. Farmerban voltam a nagy meleg miatt, így hamar eláztam volna, szóval megálltunk beöltözni. Ahogy ezt megtettük, elállt az eső, így kb fél órát párolódtunk a nylon rucikban. Nem baj, inkább így, mint fordítva. Időközben a csapat fele levált (akik Szeged felé mentek, ill akik Pest felé), mi Pécsnek tartottunk A. lakására. Az utolsó 100 km-en egyedül mentünk már.
Szerencsére jó volt a tempó, mindenki tapasztalt motoros volt. Mondták is a szervezők, hogy nem mindig jön össze ilyen jól a társaság.
Hétfőn még tettünk egy utat Pécs-Budapest között kisebb kerülővel. Megálltunk fürdeni az orfűi tónál (hétfő reggel 10kor jól jön a FBon egy tóban lubickolós kép), majd Dombóvár-Solt útirányon át mentünk Pestre. Jó kis túra lett ez, de nem érzem azt, hogy kimaxoltam volna Montenegrót. Idén még vissza kéne menni...

• 
• 
• 
• 
• 

 Május 1-i hosszú hét

Volt pár szabad napom, gondoltam meglátogatom a régen (vagy még egyáltalán nem) látott ismerőseimet.

Első állomásként Ceske Budejovice volt a cél. Petrát még 2010ben ismertem meg, amikor pár haverral Cesky Krumlovba látogattunk, azóta pár évente összefutunk itt, vagy ott.  Hétfőn dél körül sikerült elindulnom, és 450 km várt rám, így a lehető legrövidebb úton akartam odaérni autopálya használat elkerülésével. Jó darabig haladtam a Duna völgyében, érintettem Szlovákiát is, majd Ausztriában főleg kis falvakon keresztül haladtam Csehország felé. Ausztriában különösen nagy figyelmet fordítottam a sebességkorlátozásokra, mivel híresen nagyok a büntetési tételek, és a kipufogóm sem éppen mondható eu szabványosnak… Kb félúton (Stockerau) megálltam „ebédelni”, vagyis a Lidlben vettem bagettet felvágottal és sajttal. Szeretem az efféle útmenti szendvicseket parkolókban elfogyasztani, sokszor a helyi lakosság kisebb megrökönyödésére. Most is így volt, nagyon éhes voltam már, és kellett a pihenő.  

Tovább cammogva a szinte egymásba érő falvakon keresztül csodáltam a tájat és annak változatosságát, folyamatosan korrigálva a maximális megengedett sebességet folyamatosan túllépő motorom tempóját. A cseh határt átlépve már sürgőssé vált a tankolás, így azt is megejtettem, innen már csak alig 30 km volt hátra. Az ingyen roamingnak köszönhetően simán megtaláltam a címet, letettem a motort a ház mögötti udvaron, és felmentem a vendéglátómhoz.  Érdekes módon másnap kellett kiköltöznie az albérletből, mert felújítják a lakást, és átköltöznie a munkahelyén kialakított szállásra. Emiatt minden össze volt pakolva nála, de a lényegen nem változtatott semmit sem. Vacsorára unicumot ittunk tonikkal, (neki is nagyon bejött) és közben csacsogtunk az elmúlt pár év történéseiről, jövőbeli tervekről, stb

.

Másnap, ébredés után indulni kellett, mert jöttek a munkások szétverni a lakást. Eléggé megijedtem, amikor a sisakomat nem találtam sehol. Kiderült, hogy este elfelejtettem felvinni, lenn hagytam a ház hátsó bejárata (nem a segge :D) előtt. Szerencsére ott volt, így nem kellett a május 1-i ünnepnapot sisak utáni rohangálással töltenem.

 

Kis pakolás után átmentünk a munkahelyére, körbevezetett a laboratóriumban (kutató biológusként dolgozik), sétáltunk a mellette lévő tó partján. Nem kellett sietnem, mivel keddi napra kevesebb, mint 200 km volt betervezve. 

A már megszokott tempóban haladtam a főváros felé, szerencsére semmi meglepő nem történt. Simán és jó időben értem Bécsbe, ez volt a keddi végcél. Adri várt itt. Sajnos a motort a ház előtt kellett tárolnom, de szerencsére volt ott még 2 motor állandó jelleggel parkolva, így csak minimálisan aggasztott a helyzet. Kaptam finom ebédet, majd némi pihenés után elmentünk várost nézni, és fagyizni. A mangó-eper kombináció annyira jó volt, hogy a séta elején és végén is kellett venni belőle.

Estig sétáltunk, megnéztük Bécs belvárosának nevezetességeit, majd egy krimóban az aktuális BL-meccs utolsó 20 percét is megnéztük. Oda-vissza lógtunk a villamoson, mint az igazi rosszfiúk. Este alvás, reggel korán kelés, mert Adri hajnalban ment dolgozni…

2-án reggel 6 előtt indultam, még hideg volt. Viszonylag tapasztalt motoros létem ellenére mindenféle meleg ruha nélkül indultam útnak, az első 2 óra eléggé hűvös volt. Szerencsére ahogy kisütött a nap, rögtön emelkedni kellett a hőmérséklet. Egy jó kis tankolás után készen is álltam a napi etapra. Szándékosan nem a legrövidebb úton mentem, egyik guzzis cimbora ajánlott szép utakat a környéken, így kanyarogtam egyet.

Sajnos a délelőtt nem volt zökkenőmentes. A dobozom egyik tartó csavarját elvesztettem, és lötyögött a bal oldali konzol, kis híján elhagytam. Szerencsére találtam egy megfelelő (13-as) csavart, mivel a motor utólagos szerelvényei többnyire szabvány méretű dolgokkal (csavarok, imbusz, stb) lettem megoldva, így néhány perc szenvedés után rögzítettem, és hasíthattam tovább. Az ebéd ismét csak úti szendvics volt, vettem hozzá üdítőt a szokásos ásványvíz helyett és egy füves patakparton elfogyasztottam. Ezután aludtam egy órát a motoron fekve, majd kipihenten folytathattam utamat.  

 

Mivel reggel megkaptam a szükséges pontokat, amerre mennem kell, viszonylag simán haladtam. Beugrottam Cákra megköszönni az itinert Joe haveromnak, majd uzsonnáztam egyet, kivételesen egy híresen jó határmenti étteremben Bozsokon. Megérdemeltem, na :D

 

Itt már sürgőssé vált egy újabb tankolás, de mindenképpen a magyar oldalon akartam csinálni az árkülönbség miatt. Azonban amikor harmadszorra léptem át a határt, és a térképen jelzett 2 legközelebbi kút is megszűnt, bevállaltam a legközelebbi (talán) működő üzemanyaglelő-állomást a sógoréknál. Érdekes volt 15 percenként átlépni a határt, néha azt sem tudtam, merre járok, de végre odaértem. Megtankoltam, 15 euró alatt volt a cech. Azonban kártyával csak 20 euro fölött lehet fizetni, nekem meg másfél eurom volt kpban. A kutas németül közölte, hogy menjek a bankba pénzt felvenni szerda délután. Mondtam neki, hogy a hitelkártya nem pénzfelvételre való, akkor inkább itt hagyom neki a 20 eurót és kész. Ebbe belement, és a visszajárót visszaadta kp-ben, szóval végülis rendes volt. Minden esetre kellett ez a kis kaland még a végére…

Végre valahára megérkeztem Novára. Itteni vendéglátóm Cili, helyi motoros csaj. Hatalmas házában szívesen látott vendégül. Este volt egy kis táncórája, addig én letusoltam és aludtam egyet (igen sokat pihenek), majd egy pohár bor mellett beszélgettünk este. Reggelire olyan meglepetést kaptam, amit már régen nem ettem. Tojás bacon frissen szedett fűszerekkel, teával és kenyérrel. Nagyon jól esett, szinte sajnáltam, hogy útba kell indulnom ismét.

 

Cili elrohant, mert várták a kertészetben, ahol ő a tulajdonos, én még összepakoltam, felöltöztem, bezártam a házat, és leadtam neki a kulcsot a munkahelyén. Csütörtöki nap volt, és a héten először végre ismerős tájakon motoroztam, immáron térkép nélkül.  A Balaton-felvidék részleges meghódítása volt a cél. Várvölgy felé kerültem, majd Badacsonyban felmentem a Kisfaludy házhoz, megcsodálni a híresen szép kilátást.

 

Tovább indulva elkerültem a tópart állandóan tömött és kevésbé izgalmas főútját, helyette a köveskáli utat választottam. Innen Tótvázsony, Veszprém, Zirc, Balinka volt az útvonal. Ezúttal egy kecskeméti ismerősöm, Kriszta és családja fogadott vendégségbe. A vicc az, hogy még sosem sikerült odatalálnom hozzájuk, mivel papíron Balinkán laknak, de valójában Mecsértelepen. Így elmentem mellettük, majd Balinkán keresztülhaladva megfordultam és megtaláltam a helyes utat. Este egy kis iszogatás mellett sütöttünk szalonnát (amit nem ettem meg, mert avas lett), fejtünk tehenet (illetve csak segédkeztem benne, tartottam a lámpát), én pedig mindennél jobban élveztem a vidéki élet közelségét, amiben eléggé ritkán van részem. Megtudtam, hogyan lehet gázlámpával tüzet gyújtani, mivel a klasszikus papíros módszer nem menő, illetve, hogy az avas szalonna zsírja remek a kenyérre :D

Másnap reggelre péntek lett, így ideje volt haza(felé) indulni. Persze nem is én lennék, ha ezt az utat is kitérő nélkül tettem volna meg. Tatabánya-Tarján-Esztergom-Letkés volt az útvonal, majd innen a Dunakanyar külső oldalán haladtam végig hazafelé Márianosztrán keresztül. Ott megálltam az erdő közepén egy pihenőnél.

Sajnos a végén lemerült a telefonom, így az utolsó 30 km lemaradt a térképről. Elfáradtam, de nagyon megérte, régóta vágytam már egy amolyan világ elől eltűnős hétre. Sikerült rendbe szedni a gondolataimat, átgondolni mi a jó és a rossz, ráadásul találkoztam jó pár olyan emberrel, akivel nagyon ritkán, vagy még soha sem. Biztos vagyok benne, hogy lesz még ilyen túrám, a kérdés csak az, hogy mikor J

 

 

Végül a térképek:

Április 30 – Budapest – Cesky Budejovice

Május 1 - Budejovice - Bécs

Május 2 – Bécs - Nova

Május 3 - Nova - Balinka

Május 4- Balinka - Bp

Rögtönzött Erdély nulladik nap, július 16.
Volt pár szabad napom, így gondoltam csavargok egyet. Nem tervezgettem előre, szinte csak elindultam kelt felé.
Természetesen (ahogy máskor sem) az elindulás nem volt zökkenőmentes, sőt, kis haján otthon is maradtam. Reggel elvittem az autót szerelőhöz, hogy amíg kinn vagyok megcsináljon rajta pár apróságot. (természetesen nem csinálta meg, így utólag ez, és a szombati elhozatal is felesleges időhúzás volt). Aztán kisebb problémát okozott 5 napi cucc felrakása egy táska és háttámla nélküli motorra. Szerencsére volt egy régen eladásra szánt tanktáskám, ami ezúttal bizonyította szükségességét. Pont belefért pár napi ruha, némi pótalkatrész, függőágy, pótkesztyű, esőruha és másfél liter hideg víz.
Dél körül sikerült útnak indulnom, de pár száz méterrel arrébb kiderült, hogy a pakk az orrom előtt nem tűnik stabilnak, ezért megálltam megigazítani. Lekötöztem gumipókkal és sisakhálóval, valóban stabil lett, csak a napi egy tankolásnál okozott némi bonyodalmat a levétele. Ezután viszont a motor nem indult. Az akksi nem adott elég áramot az önindítónak, és ezt egyre gyakrabban játszotta el, utoljára épp egy nappal ezelőtt. Ezért úgy döntöttem, hogy az előttem álló több, mint ezer kilométert nem emiatt aggódva teszem meg (volt pár más dolog, ami miatt aggódhattam), hanem a garázsban lévő másik motorból kiszerelem az akksit. Ez ismét egy órával tolta el az indulást, délután 1 után sikerült indulni.
Már-már szokásosnak nevezhető a Hatvan-Pásztó-Kékestető-Eger-Miskolc útvonal, hiszen havi rendszerességgel járok erre. A napi cél a Megyer-hegyi tengerszem volt, motoros ismerősök korábbi képein felbuzdulva néztem ki célpontnak. Előtte nem sokkal található Erdőbénye, itt néztem ki egy olcsó szállást magamnak, a késői érkezés (indulás) miatt ez a látnivaló azonban másnapra tolódott. Az út egész jól alakult amúgy leszámítva azt az apróságot, hogy az A/C pumpa állandóan zúgott, így nem tudhattam mikor adja meg magát, illetve az igencsak kopott hátsó fékbetét cseredarabját otthon hagytam a nappaliban, és azzal nem mentem volna fel az erdélyi hegyekbe. Ezért a Mátra-Bükk útvonalon a hátsó féket nem használtam, ami jelentősen rontotta a motorozás élményét, és növelte az útidőmet. Parádsasváron a kanyarban lévő étteremben ebédeltem, majd a parkolóban a függőágyban ejtőztem fél órát.

Miskolcon lett időszerű a tankolás, innen már csak egy óra hossza volt a szállás. Odaérkezésem után közölték, hogy a kazán elromlott, így meleg víz nincs, és vacsorázni sem tudok, mivel minden bezárt a faluban. Kárpótlásul kaptam egy üveg bort, amit 2 almám kíséretében boldogan fogyasztottam el, miközben terveztem a másnapi túrát, és próbáltam betétet szerezni a hátsó fékhez. 11 után tértem nyugovóra, amikor minden megoldódott, így teljes nyugalommal várhattam a hajnali kakasszót.