Rögtönzött Erdély nulladik nap, július 16.
Volt pár szabad napom, így gondoltam csavargok egyet. Nem tervezgettem előre, szinte csak elindultam kelt felé.
Természetesen (ahogy máskor sem) az elindulás nem volt zökkenőmentes, sőt, kis haján otthon is maradtam. Reggel elvittem az autót szerelőhöz, hogy amíg kinn vagyok megcsináljon rajta pár apróságot. (természetesen nem csinálta meg, így utólag ez, és a szombati elhozatal is felesleges időhúzás volt). Aztán kisebb problémát okozott 5 napi cucc felrakása egy táska és háttámla nélküli motorra. Szerencsére volt egy régen eladásra szánt tanktáskám, ami ezúttal bizonyította szükségességét. Pont belefért pár napi ruha, némi pótalkatrész, függőágy, pótkesztyű, esőruha és másfél liter hideg víz.
Dél körül sikerült útnak indulnom, de pár száz méterrel arrébb kiderült, hogy a pakk az orrom előtt nem tűnik stabilnak, ezért megálltam megigazítani. Lekötöztem gumipókkal és sisakhálóval, valóban stabil lett, csak a napi egy tankolásnál okozott némi bonyodalmat a levétele. Ezután viszont a motor nem indult. Az akksi nem adott elég áramot az önindítónak, és ezt egyre gyakrabban játszotta el, utoljára épp egy nappal ezelőtt. Ezért úgy döntöttem, hogy az előttem álló több, mint ezer kilométert nem emiatt aggódva teszem meg (volt pár más dolog, ami miatt aggódhattam), hanem a garázsban lévő másik motorból kiszerelem az akksit. Ez ismét egy órával tolta el az indulást, délután 1 után sikerült indulni.
Már-már szokásosnak nevezhető a Hatvan-Pásztó-Kékestető-Eger-Miskolc útvonal, hiszen havi rendszerességgel járok erre. A napi cél a Megyer-hegyi tengerszem volt, motoros ismerősök korábbi képein felbuzdulva néztem ki célpontnak. Előtte nem sokkal található Erdőbénye, itt néztem ki egy olcsó szállást magamnak, a késői érkezés (indulás) miatt ez a látnivaló azonban másnapra tolódott. Az út egész jól alakult amúgy leszámítva azt az apróságot, hogy az A/C pumpa állandóan zúgott, így nem tudhattam mikor adja meg magát, illetve az igencsak kopott hátsó fékbetét cseredarabját otthon hagytam a nappaliban, és azzal nem mentem volna fel az erdélyi hegyekbe. Ezért a Mátra-Bükk útvonalon a hátsó féket nem használtam, ami jelentősen rontotta a motorozás élményét, és növelte az útidőmet. Parádsasváron a kanyarban lévő étteremben ebédeltem, majd a parkolóban a függőágyban ejtőztem fél órát.

Miskolcon lett időszerű a tankolás, innen már csak egy óra hossza volt a szállás. Odaérkezésem után közölték, hogy a kazán elromlott, így meleg víz nincs, és vacsorázni sem tudok, mivel minden bezárt a faluban. Kárpótlásul kaptam egy üveg bort, amit 2 almám kíséretében boldogan fogyasztottam el, miközben terveztem a másnapi túrát, és próbáltam betétet szerezni a hátsó fékhez. 11 után tértem nyugovóra, amikor minden megoldódott, így teljes nyugalommal várhattam a hajnali kakasszót.