2019. 07. 17.
Szerencsére nem volt reggeli kakasszó, 8 után ébredtem, végre kipihenten. Reggelim nem volt, útközben terveztem beszerezni valamit. Mindenképp el akartam menni a megyer-hegyi tengerszemhez, ezért összepakolás után útbaindultam. Nem volt messze, de már az gyanús volt, hogy a 37-es útról egy földútra kellett lekanyarodni. A feketeleves azonban csak ezután jött, ugyanis kb 4-5 km kavicsos-földes út következett traktor-nyomvályúval, emelkedőkkel, kanyarokkal. Igazi rémálom a cruiseremnek, nem is mentem végig rajta, 300 méterrel a vége előtt gyalogmenetbe váltottam. Kicsit mérges voltam, amiért a korábban itt lévő ismerőseimtől nem kérdeztem meg az útviszonyokat, biztos vagyok benne, hogy noha nagyon szép a látvány, motorral biztosan nem megyek fel újra. Mindegy, felsétáltam, körbejártam, maradandó élmény. Autóval egyébként járható, ajánlom bátran mindenkinek!
Lefelé némileg egyszerűbb volt az út, mivel üresben legurult a motor, csak a hátsó fék "hiánya" volt zavaró, az első hirtelen behúzására könnyen kicsúszhatott volna a motor. Megoldottam. Mivel a reggeli elmaradt, kénytelen voltam az első településre bemenni, de ez szerencsére közel volt. A sárospataki lidlben vettem felvágottat sajtot zsömlét vizet, tipikus úton lévős reggeli. Nem akartam ott a napon elfogyasztani, de Bodrogkersztúron találtam egy alkalmas parkolóhelyet árnyékkal, paddal, csenddel. Ahogy máskor is szoktam, akkor vettem észre amikor már elhaladtam mellette, így egy hirtelen visszafordulás után bitrokba vettem a kiszemelt padot. Itt vettem észre az aktuális potyautasomat, egy kis verebet, aki a bal oldali henger és bukócső közé szorulva már élettelenül jött velem. Mivel nem adott bele a benzinpénzbe, itt elbúcsúztunk egymástól.
Kényelmesen elfogyasztottam a reggelit, elsétáltam a legközelebbi (kb 50 m-re lévő) kukához kidobni a szemetet (mivel öko vagyok), majd egyeztettem Szabinával, aki Balmazújvárosban dolgozik, és segített nekem a szükséges fékbetétekhez hozzájutni. A terv az volt, hogy mire odaérek a betét már ott lesz, és egy gyors beszerelés után mehetek is tovább. Szóval kényelmes tempóban haladtam, útba ejtve az egykori hegyalja fesztivál területét Tokaj mellett. 5 éve nem jártam erre, elég markáns változások történtek itt azóta.
Nem akartam itt sokat időzni, nemsokkal később haladtam is tovább. Balmazújvárosban volt a következő megálló, Szabinával most találkoztunk először élőben. Sajnos a betétre a korábbi hírekkel ellentétben várni kellett még, de kaptam olajat (mivel valami titokzatos oknál fogva elkezdett fogyni), illetve volt még időm egy 2 órás pihenőre a városban. Nem voltam rest, rövid csacsogás után a későbbi találkozás (és betétátadás) tudatában a kisváros központjában lévő park szélén lévő fasorra illesztettem a függőágyam, és ejtőztem benne egy kicsit ebéd előtt. Ettem egy egész jó gyrost, majd mire végeztem meg is jött a várva várt alkatrész, így némi további csacsogás után indultam is utamra. Kicserélni nem volt időm, aznap még 200 km volt hátra.
Nem a legrövidebb úton mentem, a lehető legtöbbet szerettem volna itthon megtenni, így Gyulánál léptem át a határt. Az ellenőrzés kb 10 perc volt, kifelé szinte mindig sima. 7 körül értem Aradra, ahol Zoli cimborám várt rám. Vele a szinte pontosan egy évvel ezelőtti erdélyi túránk alkalmával találkoztunk, és felajánlotta, hogy töltsek nála egy (vagy több) éjszakát, ha erre járok. Ki is használtam az adandó alkalmat, főleg, hogy útba is esett a városa. Este 7 után értem hozzá (ez náluk ugye már 8), szerencsére nem kellett boltba menni, mert volt nála miccs és bor, így az este jó hangulatban telt. Meglátogatott minket egy másik egy éves ismerős, Ioana, illetve Zoli barátnője és testvére is. Ők sajnos nem beszéltek magyarul, így angol-magyar-román nyelvű vegyes társalgás folyt az este hátralévő részében.
Nagyon jó kis nap volt, a motor problémái is megoldódni látszottak, így egyre lelkesebben néztem a további napok elé. Végül a napi térkép:
