2019. 07. 19.
Elértem a túra csúcspontjához, innentől "csak" hazafelé megyek. A viszonylag korai lefekvésnek köszönhetően reggel volt időm a kiadós reggeli után egy sétára a tóparton. Tetszett a környezet, a tó és az erdő. Az azonban kissé fura volt, hogy amint bementem 3 métert az erdőbe, máris otthagyott szemétkupacok fogadtak, mintha valaki rendszeresen oda ürítené a felesleges hulladékot. Elég szomorú tapasztalat volt, de nem fotóztam le. Az út szélén, a faházak előtt álló kis fedél alatt hagyott veterán motort viszont igen. Ezzel jelezték az ide érkezőknek, hogy motorosbarát szállásról van szó.
Jól felkészült utazó lévén felvettem minden meleg ruhámat (vagyis a nyári kesztyű helyett az általánost vettem fel. A meleg darab otthon maradt, de nem is volt rá szükség), és a reggeli harmat miatt nedves úton óvatosan indultam lefelé a hegyről. Viszonylag jó úton csorogtam lefelé, de a rám jellemző meredek döntögetések ezúttal elmaradtak. Az előző 2 napi "hegyi menet" után valahogy nem éreztem biztonságosnak. Szászsebesen megálltam egy kúton visszacserélni a kesztyűt. Ott volt egy osztrák társaság 16 motorral, főleg 50-en felüli sofőrökkel. Egyikük beszélt magyarul, elcsevegtünk kicsit. 2 hetet tekeregtek Romániában, lementek egészen a Fekete-tengerig. Ilyen idős koromra remélem én is efféle túrákat fogok csapatni egyedül, vagy kisebb társasággal. Mentek tovább Temesvár felé, indulásuk után egy perccel egy kutas vásárló hozott egy kesztyűt, amit ők hagytak ott. Gondoltam utánuk viszem, hisz úgyis egy irányba megyünk, de érdekes módon az út további részében nem találkoztunk. Ha valaki ismeri őket, szóljon, hogy nálam van egy fél pár ujjatlan S-es kesztyű :)
Dévától a tegnapi úton mentem visszafelé, így ismerős volt a táj. Nem siettem, hisz a napi 300 km-es etap gyorsan megvan, ha nem csesszük el az időt motorszereléssel vagy hegyi felfutókkal, mint eddig :) Kora délután értem be Arad belvárosába, útközben csak egyszer álltam meg egy fotót csinálni a motorról, meg a háttérben a napraforgóföldről meg a hegyekről:
Aradra beérve megejtettem egy minimális városnézést. Tavaly már érintettük az Emlékezés parkját, ami nekem akkor is nagyon tetszett, illetve felkerestem a főteret, ahol anno belefutottunk a Womens ride day eseménybe. Itt ismerkedtünk meg Ioanával, Zolival és a többiekkel, akikkel sajnos ezúttal nem sikerült találkoznom. Szóval mindkét említett helyet felkerestem, illetve ha már ott voltam vettem egy üveg bort estére és beiktattam egy ebédet is. Érdekességként említem meg a főtéren keresztben elhaladó villamost, kb 40 éves lehet :)
Visszamentem Zolihoz, de a ház még üres volt. Szerencsére be tudtam menni, és megérkezéséig aludtam egyet. Az este a két nappal korábbihoz hasonlóan telt, jött pár cimbora, volt sütés-főzés, mindenféle nyelven beszélgetés. Sajnos az angolul/magyarul beszélők hamar hazamentek, így én sem maradtam sokáig.
