Életem első idegenek által szervezett hosszabb túrája. Negatív érzésekkel és visszafogott reményekkel indultam neki, de a végén messze az elvárásaim felett teljesített.
A.-val beszéltük még előző évben a Tátra túra után, hogy idén elmegyünk valami hasonlóra. Be is fizettük az előleget, így minden akadály elhárult az indulás elől.
Sajnos csak 3 napos volt a túra (illetve nekünk plusz egy, de erről majd később), így elég sokat mentünk naponta, illetve pénteken (06.01) nagyon korán kellett indulni.
04.45kor volt a találkozó Szegeden, ehhez 02.20kor kellett kelnem. Hajnalban! A. Bécsből jött, előző nap még dolgozott, de azt ígérte, meló után jön. Kora délutánra ígérte magát, majd mivel nem érkezett meg időben, ráírtam, merre van. Akkor volt Győrben (!), gondolta meglepi a pasiját (egy családos úriember, akivel összejár...). Mondtam neki, este 8ig érjen oda, mert korán szeretnék aludni. 8ra ért Pestre (elmondása szerint, bár ezt kétlem), majd 22.30ra hozzám. fél órára lakom az állomástól.
Szóval szépe indult a mutatvány. Pár óra alvás, majd hajnali pakolás után épp időben érkeztünk. 16 motor, 19 fő. Mivel engem (és a vezetési szokásaimat) senki nem ismert, utasos csopperes lévén betettek az elejére, amit egyáltalán nem bántam. Szegedtől 550 km-t mentünk (tehát összesen 750 aznap), estére teljesen hulla voltam. Újvidékig pályán mentünk (kb 200 km), onnan viszont szép szerpentines kanyargós utakon végig. Szállás Adrijevicában volt. Este vacsi után megittunk egy üveg bort ketten, aztán beestem az ágyba hulla fáradtan.
Másnap tettük meg utunk érdemi részét. 300 km, Skoderi tó érintése (sajnos csak minimálisan, mert csúszásban voltunk), Podgorica látogatása rohanásban, majd a térképen látható kanyargásokkal értük el Savnyik városát. Itt is szálloda volt, gyors zuhanyzás után egy nagy közös vacsit csináltunk. Ismét nem maradtam fenn sokáig, hogy másnap friss legyek. A nap érdekessége volt, hogy elég sokat lépkedtünk át határokon, és az egyiknél álltunk kb 2 órát, mivel nem volt internet. Részben emiatt is kellett rövidíteni az etapon...
Záró nap (mármint a túrának), de mi még terveztünk némi hosszabbítást. Sajnos az előre megbeszéltekkel kapcsolatban kedd helyett hétfőn kellett haza érkezni, mivel drága utasom hétfő esti romantikát szervezett be magának, csak baszott szólni róla. Kedves 
Így is jól alakult, fél óra esőt kaptunk. Farmerban voltam a nagy meleg miatt, így hamar eláztam volna, szóval megálltunk beöltözni. Ahogy ezt megtettük, elállt az eső, így kb fél órát párolódtunk a nylon rucikban. Nem baj, inkább így, mint fordítva. Időközben a csapat fele levált (akik Szeged felé mentek, ill akik Pest felé), mi Pécsnek tartottunk A. lakására. Az utolsó 100 km-en egyedül mentünk már.
Szerencsére jó volt a tempó, mindenki tapasztalt motoros volt. Mondták is a szervezők, hogy nem mindig jön össze ilyen jól a társaság.
Hétfőn még tettünk egy utat Pécs-Budapest között kisebb kerülővel. Megálltunk fürdeni az orfűi tónál (hétfő reggel 10kor jól jön a FBon egy tóban lubickolós kép), majd Dombóvár-Solt útirányon át mentünk Pestre. Jó kis túra lett ez, de nem érzem azt, hogy kimaxoltam volna Montenegrót. Idén még vissza kéne menni...
