Volt pár szabad napom és egy bevállalós utasom, irány hát a Tátra :D
Szokásomhoz híven nem szerveztem túl a dolgokat. Kivételesen nem a 14-es utat közelítettem meg, hanem a 65-18asokon mentem a cél felé, majd az 584es hegyi utacskán kanyarodtam észak felé. Nagyon jó időnk volt és az utak is kiválóak arrafelé. Mivel konkrétan Zakopane volt a cél, a vége kicsit sietős lett, de sötétedés előtt odaértünk. A szállás elfoglalásánál volt egy kis várakozás, a tulaj ugyanis nem volt ott, csak egy telefonszám, amin nem beszéltek angolul. Végül a szomszéd panzióból jött át valaki, és engedett be minket.
Tankolás utáni pihenő. Én így szoktam :)
A szállást előző nap lefoglaltam (kivételesen), mert nem volt túl sok olcsó lehetőség a városban. A központban volt, így tehettünk egy sétát a belvárosban, vacsorázhattunk Pirogit a kedvenc éttermemben, és vehettünk bort az esti ünnepléshez. Nem maradtunk fenn sokáig, mert másnapra hosszabb motorozást terveztem.
Te is látod a mosolygós arcot? Vajon szándékosan vágták így???
Másnap frissen kipihenve lementünk sétálni (sajtot vásárolni sajnos sikertelenül), majd egy rövid reggeli után kelet felé indultunk tovább. A szlovák határ csak fél órára volt, a lehető legrövidebb (és legkanyargósabb) úton haladtunk kifelé. A méltán népszerű 66-os úton haladtunk Poprad felé némi hegyi kerülővel, majd a nagyváros után a 18ason mentünk Zsigra felé.
Útvonaltervezés és pihenés egyszerre
Az eredeti terv az volt, hogy Ózd fölött lépjük át a magyar határt, de végül meggondoltam magam, és a külső oldalon jöttünk Ipolytarnócig. Hazafelé már nem siettünk annyira, így Bánk felé kerültünk. Az alsópetényi út nagyon jó, ajánlom mindenkinek bátran! Penc után vissza az M2re és már majdnem itthon is voltunk.
Ilyen kanyarokban volt részünk. Szerintem csodálatos látvány
950 km lett 2 nap alatt. Nem volt túl rohanós, de már itt tudtam, hogy kell majd egy ráérősebb, nézelődősebb túrát is csinálnom még a közelgő határzárás előtt :)
