Szállásom annyira a világ végén volt, hogy egy kis erdélyi falu utolsó házaként állt az út szélén. Utólag sajnálom, hogy nem fotóztam le a kilátást az ablakból, így magamnak marad az emlék.
Reggel nyilván nem keltem korán. Szinte az összes bejegyzés ezzel indul, lehet, már unalmas, így ezentúl igyekszem csak akkor kitérni erre, ha nem így van. Úgy gondolom, biztosan jó lehet 6-7-kor kelni, gyors reggeli után egész nap úton lenni, de én a napi 400at így is tudom tartani, többet meg nem szeretnek (szeretnék) menni.
A szálláshoz nem járt reggeli, így megpróbálkoztam az otthonról hozott céges vákuumcsomagolt szalámit előző napi zsemlével leerőltetni, de okádék íze volt, így elvetettem. A szalámit odaadtam a háziak kutyájának, de egy gyors szaglászás után megvető tekintet kíséretében vonult arrébb. Bíztató...
Megbeszéltem a nénivel, hogy bemegyek a városba pénzért, addig otthagyom a hátsó táskát. Meglepően jól kommunikáltunk google fordító segítségével, látszik, hogy nem először csinálta.
A városba beérve kerestem pénzváltót. Elmotoroztam a végéig, de nem találtam, így megálltam a központban, és elindultam felfedezni a környéket. Érdekes módon tankolni is akartam, de a kiválasztott kút épp zárva volt, így elvetettem, utána pedig elfelejtettem. Ennyit arról, hogy nem maxolom ki a benyát, a következő 100 kilométeren nem találtam kutat. Szóval a központban parkoltam, sétálgattam bankok és Western union iroda között sétálva tanácstalanul álltam. Már majdnem bementem egy bankba, hogy szépen lehúzzanak az árfolyamokkal, amikor egy étteremben magyarul beszélő társasághoz fordultam. Mutatták, hogy szemben az út túloldalán ott a váltó. Én meg előtte parkolok a motorral, csak rossz irányba indultam. Mondanom sem kell, jó hülyét csináltam magamból, szerintem még sokáig röhögtek rajtam...
A pénzváltás és a beégés kudarca annyira fellelkesített, hogy elfelejtettem tankolni. Nagy cumi. Visszamentem a szállásra, fizettem (kb 10 ezret vacsival szállással), majd elindultam a Rekiceli vízesést megtekinteni. Eleinte elvetettem a nem motoros programokat, de az előző napi túlteljesítés és a vízesés képei meggyőztek. Az út a falutól nem messze lévő víztározó mellett haladt, sajnos a sűrű fenyvesek miatt nem sok volt fotózásra alkalmas hely.
Az út viszont csinos volt, sajnos a vízeséshez egy kilométert sétálni kellett, amivel nem lett volna gond, de motoros ruhában kicsit meleg volt. Mindegy, ha már ott jártam természetesen nem hagyhattam ki.
Kényelmes fotózást követően útbaindultam visszafelé, az előző napi szállásom mellett dél felé haladtam az 1R jelű úton fehérvölgy felé. Utólag tudtam meg, hogy Transursoaia néven emlegetik ezt az utat. Vagyis nem 2 Transz út van Erdélyben ahogy azt korábban tudtam (fogaras és alpina), hanem 5. Mindig tanul az emberfia :D
Az eredeti tervek szerint tovább mentem volna Torda felé, de az idő rövidsége miatt erre sajnos nem került sor, ráadásul az elfelejtett tankolás miatt izgalmas lett a túra egy része. Legalább tudom, hogy elmegy a motor 373 km-t egy tankolással :D
Útközben pihenés alatt találtam egy nevetségesen olcsó szállást Szászsebes alatt. Ez a város azért jó, mert itt indul a transzalpina, másnapi utam tervezett célja, így viszonylag kis kitérővel abszolválható. Szóval Sztrugár nevű faluban találtam egy 2 ágyas szobát kb 2500 forintért, és a hirdetés szerint beszéltek magyarul. Már csak meg kellett találnom, ami nem bizonyult egyszerű feladatnak.
A falu elérése nyilván nem probléma a XXI. században, a gond utána indult. Mondjuk az sem segített, hogy csatornakábel-fektetés miatt a bevezető út fél szélességében lezárva, feltúrva, így egy sávban haladt a kétirányú forgalom. Természetesen jöttek szemből :D A foglalós oldalon lévő cím a falu központjába vezetett. Természetesen a szállás nem itt volt, így egy házba becsengetve kértem idegenvezetést. Találtak valakit, aki beszél angolul, és megmutatta, melyik utcán kell felmenni. Na nem ott kellett. 5 kilométert mentem a hegyen felfelé, majd megfordultam, mert nem bizonyult jó iránynak. Egyetlen ház állt az út szélén, gondoltam az lesz az, hát nem az volt. De az utolsó kanyar után egy falka kóbor kutya kezdett üldözni, és amikor a háznál megálltam, elkezdtek vadul ugatni, a lábam felé kapkodni. Az egyik többször is elérte a farmer alját, már majdnem lendíttettem, hogy egy tekintélyes mozdulattal megmutatom neki a helyes irányt, de 5-6 kutya lévén jobbnak láttam nem leszállni a motorról. A csizmám ugye majdnem térdig ér, így sok kárt nem tudnak okozni nekem. Közben a semmilyen emberi nyelven nem kommunikáló házigazda segítőkészen mutatta a telefonomon google mapsen a helyes utcát, ahol megtalálom majd a szállást. Elég nevetséges látvány lehetett mindez a falka folyamatos csaholása és "támadása" közben. Szóval ismét vissza a faluba, kiderült, hogy csak egy utcával jöttem arrébb, mint kellett volna. Csak kissé volt kellemetlenebb, mint például ha szexben megy az ember fia egy lyukkal arrébb... A falu központjában lévő kocsma mellett állt egy tábla, rajta a panzió neve és egy nyíl, de ezt abból az irányból, ahonnan előzőleg jöttem, nem láthattam. Rövidesen meglett a ház. Érdekes látvány volt a feltúrt utcában egy kertrendezés alatt lévő hatalmas faház, amelyet panzióként üzemeltettek a szomszédban lakó tulajok.
Erdélyben egyébként megtévesztő lehet a faház kifejezés. Sokan talán (ahogy én is korábban) a nálunk nyaralóként szolgáló kis alapterületű vityillókra asszociálnak a szó hallatán, itt azonban 2-3-4 szintes épületeket is emelnek fából. Ez is (és az előző szállásom is) ilyen volt, szóval ebben semmi negatívum nincs. Az udvaron még egy szerkezetkész beton medence is volt, bár ebben azért (a benne lévő víz színét elnézve) nem fürödtem volna meg. A motor elhelyezése is kérdéses volt, az udvarra nem fért be (frissen ültetett fű lehetett, amit locsoltak is), a saját házuk udvarán meg ki-beálltak a kocsikkal, így útban lett volna. A saját házuk háta mögött lévő udvarba toltam be végül, ahol a háziasszony édesanyja lakott, aki magyar volt. Az egyetlen a faluban. Eléggé megörültünk egymásnak, ő azért, mert ritkán tud magyarul beszélni valakivel, én pedig a nyelvi nehézségek leküzdésének megkönnyítése végett. Vacsora nem volt, így madárlátta kekszet ettem vízzel. Lemehettem volna a kocsmába, ami 400 méterre volt és egyben volt is, de a fáradtság győzött, és inkább aludtam helyette.
Közben egy facebookos ismerősöm mondta, hogy kijönne utánam busszal és csatlakozna a túrám további részéhez. Nekem minden mindegy alapon megbeszéltük, hogy másnap elbuszozik Szászsebesre, én meg majd ott összeszedem este. Ezzel eldőlt, hogy még egy estét ezen a szálláson fogok tölteni, ami egyrészt azért jó, mert nem kell a hátsó táskát magammal vinni, másrészt mert nem kell napközben új szállást keresni. Win-win szitu. Másnapra viszont Alpinát terveztem oda-vissza 400 km feletti távval, így nem is volt hiábavaló a korán fekvés.
