Mindannyiunk nagy örömére itt nem kell korán kelnünk, így természetesen nem is tettük. Az egyetlen bökkenő csak a falu temploma, annak is a harangja volt, mely a szoba ablakának szomszédságában található, így reggel 5-től rendszeresen felkeltem, félóránként. Noha a többiek, főleg a később érkezők ezt nem tudták, mi ébredés után rögtön átcuccoltunk egy addig üresen álló szobába, ahol ez a probléma a továbbiakban nem jelentkezett. A 10 körüli reggeli ideálisnak tűnt, így 9.55kor volt a (számomra legalábbis) végső ébresztő. Az ablakon kitekintve csodálatos táj fogadott minket, amit eddig nem láthattunk, lévén előző nap sötétben utaztuk át az országon.
A szállásunk egy családi házra utólag ráépített 2 szint, 8 szobában összesen 24 férőhellyel. Mindehhez 4 fürdő (2 WC-vel) plusz 2 WC tartozik. Az étkezde egy szinttel lejjebb van, a háztól külön, fából. Nagyon szép és igényes munka az egész, látszik, hogy hozzáértő kezek építették évek hosszú sora alatt, nem 1-2 hónap alatt lett összedobva, ahogyan sok helyen azt manapság tapasztaljuk. A berendezés is igényes, de minden fölösleges luxust nélkülöz. Az étkezde is ehhez illő, kis konyhával, nagy asztallal, kényelmesen berendezve. Természetesen telt ház esetén csak 2 váltásban lehetséges az étkezés, de ebben semmi meglepő nincs. Mi 12en teljesen jól elfértünk.
Sokáig merengtünk az ebédlő ablakán kitekintve, felváltva bámultuk a távoli ködbe vesző hegyeket az udvaron álló traktorokkal, alkatrészekkel. Mint már nyáron is kiderült, a házigazda "fő állásban" traktoros, vagyis a környék nélkülözhetetlen szállító- és munkaeszközének szerelője és használója is egyben. Vagyis, ha kell, akkor fát vág és szállít az erdőben, ha kell, akkor szereli a járműparkot, mellék állásban pedig a látogató vendégek jókedvéről gondoskodik oly módon, hogy töménytelen mennyiségben itatja velük a "folyékony hangulatot". Így utólag már nem meglepő az udvaron álló 6 traktor, 1-2 terepjáró és kisbusz, valamint a családi kisautó, mely a német járműipar egyik népszerű márkájának nálunk is gyakori mintapéldánya (uniszex ruhadarab és vízi sport is van ilyen), nem pedig a román ipar egyik márkájának 20-30 éves remeke, melyekből ebben az országban szemmel láthatóan több darab van, mint nálunk a hasonló biztonsági felszerelésekkel extrázott 90-es évekből maradt népautókból. Feltűnő jelenség az udvar közepén álló 2 darab tűzpiros traktor, melyek hólánccal voltak felszerelve. Ebből következtethetünk az ottani téli időjárási viszonyokra, lévén, hogy nálunk itthon a hóláncot sokan csak a boltban a polcon látták eddig, itt pedig azokra a járgányokra is alapban felszerelik, amelyek az átlagosnál jobb terepjáró képességekkel áldottak meg. Rögvest eszünkbe is jutott, hogy egy mms üzenettel mintegy ráijesztünk a később érkezőkre a következő üzenet kíséretében: "Skacok, készüljetek, itt olyan az időjárás, hogy a traktorra is hóláncot raknak!!!" Ezután biztosan mindenki megállt volna az első nagyáruházban, és a nem hajtott kerekekre is raknak 1 (vagy több) hóláncot, ám a feltehetőleg magas roaming díjak miatt, illetve attól tartva, hogy esetleg tényleg túlságosan "felextrázzák" a kocsikat, ezt az ötletet elvetettük.
Közben háziasszonyunk, Gyöngyi megterített nekünk, és megkínált a napot indító pálinkával is. Ezt a sofőr kivételével szívesen fogadtuk, főleg, hogy külön férfi- (szilva) és női (áfonya) pálinkájuk van. Mohón habzsoltuk a házias falatokat, a frissen sült burgonyás kenyértől az ízletes szalonnán, kolbászon keresztül a zakuszkáig és a házi szilvalekvárig. Rögtön megkérdeztem a házigazdát ez utóbbiról, aki elmondta, hogy a szilvát pálinkának termesztik, de egy kicsit félretesznek lekvárnak is. De csak egy keveset! :)
A késői ébredésnek és a ráérős falatozásnak köszönhetően dél körül lettünk indulásra kész, szerencsére azonban nem terveztünk sok mindent első napra, csupán az utazás fáradalmainak kipihenését. Ezért aztán bementünk Székelyudvarhelyre, sétáltunk a főtéren, váltottunk pénzt, majd meglátogattunk egy welness szállodát, és ott töltöttük a délutánt sós dézsafürdővel, szaunával, uszogatással, majd napozóágyon alvással. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a helyiek welness-szokásai némileg mások, mint amihez mi otthon hozzászoktunk. Teljesen elfogadott például, hogy az öt személyes sós dézsába akkor is beül az egyén, ha előtte már nyolcan belemásztak, és csak egymáshoz préselődve férnek el benn, mint a szardíniák a konzervben. Papuccsal nyugodtan bemennek a szaunába, a bent lerakott törölközőre pedig a fenti "polcról" kifelé jövők simán rálépnek, mintha csak szőnyegnek terítette volna le az illető eléjük. A habos fürdőből egyenesen a szaunába jönnek be, noha ki van írva, hogy a szauna előtt a zuhany használata kötelező! (Persze zuhanyzott ő előtte, tegnap este, otthon) Ezek persze nem rontották az élvezeti értéket, csak számunkra szokatlan dolgok voltak. Még a welnesszelés előtt terveztünk egy rövid ebédet elfogyasztani. Többre nincs is igény, mivel mind a reggeli, mind a vacsora akkora mennyiség, hogy napközben csak falatozni kell ezt-azt. Remek alkalomnak ígérkezett kipróbálni a szálloda éttermét, már csak azért is, mert így tágabb képet kapunk a helyi (nem csak székely) gasztronómiából. A hazai szállodák viszonylatában az ár feltűnően alacsony, a kínálat pedig kissé szegényes volt, egy napi menü (leves, mics, desszert) és pár pizza közül lehetett választani, átszámítva kb. ezer forint összegért cserébe. (Lehet, hogy ez inkább egy pizzéria volt?) Mi Ágimmal egy-egy menüt ettünk, míg a többiek elfeleztek egy pizzát. A mics az az étel, amit már-már tradícionálisan mindíg eszünk itt erdélyben, mivel olcsó, laktató és gyors étel.
Délután öt után indultunk visszafelé a szállásra, hiszen nemsokára kellett (volna) érkezni a második csapatnak. Mi azonban azt nem tudtuk, hogy ők megálltak várost nézni Marosvásárhelyen, így délután hattól este tízig epekedve vártuk a BMW-s brigád megérkezését. Közben persze 6 körül elejtették a szokásos viccet, hogy "most vagyunk a határon, mert későn indultunk a tegnapi elhúzódó sörözés miatt", de hamar rájöttek, lehetséges, hogy a vacsorájukkal játszanak (nem, mintha meg tudtunk volna enni mindent, de ők ezt nem tudták még akkor). Az epekedve várakozás alatt "sajnos" kénytelenek voltunk a helyi kultúrkörben (kocsma) pálinkázással elütni az időt, mely jó hangulatunkat megalapozta estére. Közben szemügyre vettük a falu azon részét, akik a kocsmába be-betértek, a munka után hazafelé igyekvő dolgozóktól a sarokban magában kurjongató öregen keresztül (akit nem sokkal érkezésünk után egy fiatal legény megfogott és hazavitt, gondolom, tudták már jól, meddig kell maradnia) a legnagyobb meglepetésünkre betévedő házigazdánkig, aki saját bevallása szerint abban az évben még nem is járt odabenn, csak bejött egy barátjával, akit mindjárt visz haza, csak előtte megbeszélik a napi tapasztalatokat. Mivel december 28-at írtunk, ezen kijelentést mindenki saját szájíze szerint fogadja el, nekünk furának hangzott, de illedelmesen elhittük. Viszont a "mindjárt hazaviszlek csak igyunk valamit a kocsmában" kérdéskör itt is ismerős, akár csak nálunk, és mint a beszélgetésből kiderült, nem szabad ittasan volán mögé ülni, de ez alól a falun belüli közlekedés kivételt képez. Az emberek nagyon szimpatikusnak tűntek, teljesen olyan volt a kocsma hangulata, mint otthon, eltekintve attól az apróságtól, hogy itt bent is lehet dohányozni. Ezt már napközben is megcsodáltuk, mikor be akartunk menni egy cukrászdába enni egy sütit, de a füstöt vágni lehetett volna benn, ezért a pultig sem jutottunk el, kifordultunk. Érdekes, hogy mindkét dohányos egybehangzó véleménye szerint is undorító ez így ebben a formában. Lehet, hogy csak elszoktak attól, ami nálunk is volt körülbelül egy évvel hamarabb?
Sajnos azonban a többség úgy döntött, hogy a vacsorával megvárjuk a "hátsókerekeseket", ezért már tűkön ültünk, mire végre valahára benyitott Dani a kocsmába, jelezve, hogy a többiek már a háznál vannak annak ellenére, hogy nem így beszéltük meg a találkozót. Ezért gyorsan meg is büntettük a hírhozót némi töménnyel, majd a maradék italok elfogyasztása után visszamentünk a körülbelül 100 méterre lévő szállásra. Az est további részét nem taglalom részletesen, röviden talán annyit h "sziasztok! pálesz, miujság? pálesz, felpakolás, pálesz, vacsi, közben pálesz, majd pálesz, pálesz, pálesz..." Emlékeim szerint éjfél körül szállingózott aludni a banda, jelentősen rontva a másnapi korai ébredés és tartalmas időtöltés esélyit.
