Elérkezett a legjobban várt nap. Kis túlzással egy nap alatt terveztünk végigmenni a két nagy erdei látványúton. Igaz, hogy "csak" 300 egynéhány kilométer körüli volt a táv, viszont biztos voltam benne, hogy sokára fogunk végezni.

A szálláshoz ugye nem járt reggeli, ezért (és a korábban említett kavicsos eset miatt) ismét Szászsebes felé vettük az irányt. A motort reggelre körbevették a kiscsirkék, akik épp reggeliztek amikor a motorhoz értem, és nem akartam megzavarni őket. Felpakolás után kitoltam a motort az udvarról, és kinn indítottam be, nehogy megijedjenek.

A Kaufland mellett szerencsére ott volt a már jól ismert grill, ahol sült húsokat és miccset lehet kapni. Illetve lehetett volna, mivel ugyan nyitva volt, de az angolul nem (akaró) beszélő hölgy nem tudta elmagyarázni, hogy a látszatra készen lévő húsokból mennyi idő múlva kaphatunk. Bementem a boltba vízért, gondoltam biztosan lesz mit ennem mire kijövök, főleg, hogy 10 percet töltöttem el csak sorban állással. Sajnos nem így lett, így kénytelen voltam visszamenni és némi hidegélelem összeválogatása után ismét kivárni a soromat. Ott helyben neki is álltunk a motort asztalként használva elfogyasztani a bagett-sonka-sajt kombinációból álló menüt. Természetesen a reggeli felénél járva elkezdődött a kiszolgálás a grillnél is, de ekkor ez már nem volt fontos, inkább csak bosszantó.

Nyitva, de mégsem nyitva...

Mivel nem kis táv várt ránk a mai napon, (ráadásul némi kerülőt is akartam tenni, hogy frissen összeszedett utasom a Transzalpina tetejét is megnézhesse) így azonnal el is indultam a tegnapival megegyező útvonalon. A 7A út elérésekor nem fordultam le a Vidra tó felé, hanem tovább mentünk dél felé, mivel innen csak pár kilométer az alpina teteje, ráadásul a lezárás annak túloldalán kezdődött, így semmi sem akadályozta meg a további emlékek készítését. Nem sokat időztünk azért, 10-15 perc fotózás után indultunk is tovább. Hétvége lévén rengetegen voltak fent és az út mentén is, a Lotra patak partján szinte végig autók és sátrak álltak. Ezek szerint sok családnak a hétvégi kimozdulást a patakparton való piknik jelenti. Őszintén szólva nem tűnik rossz programnak, bár a vízminőség (és mennyiség) hagy némi kívánnivalót maga után. Az út további része szintén megegyezett a tegnapival, Brezoi után azonban észak felé fordultunk, hiszen a Transzfogarast a hosszabb úton, észak felől akartam meghódítani.

Sajnos ismét konstatáltam, hogy hétvégén nem szabad errefelé jönni. 7-es úton szinte lépésben lehetett haladni (pedig aki ismer tudja, hogy ahol lehet, én haladok), ráadásul az utolsó pár kilométeren egy elég súlyosnak tűnő baleset történt előttünk, emiatt fél órát voltunk kénytelenek várni. Nyilván itt is a sor elejére araszoltunk. Sorban állás közben jól elcsacsogtam a zárást végző csini rendőrlánnyal, aki megjegyezte, hogy ha tehetné, átengedne minket. Javasoltam neki, hogy a mentőhelikopter távozása után engedjék át legalább a motorosokat, sok vizet úgysem zavarunk a helyszínelésben. Így is lett, a roncsok félretolása előtt intettek, hogy két keréken haladhatunk előre. Sajnálatos a torlódás már csak azért is, mert az Olt folyó mentén haladó főút enélkül szép élmény lehetett volna.

Reméltem, hogy innen szabad az út, hát sajnos nem így lett. Az 1-es számú útra érkeztünk, de a tömeg csak nem apadt lejjebb. Igaz, már nem lépésben haladtunk, de a forgalom miatt előzni nem nagyon lehetett, ráadásul újabb baleset, és ezzel újabb torlódás következett, szerencsére jóval kisebb volt, mint a korábbi, de így sem igazán nyerte el a tetszésemet a szituáció. Mindegy, túléltük.

A Transzfogarasi út bejárata, egyben új borítókép nekem a közösségi oldalra :)

Következett a =c néven szereplő, de a köznyelvben csak Transzfogarasként emlegetett, valójában pedig Erdély talán legszebb panorámaútja. Szerencsére aznap esti szállásunk a tetőpont túloldalán volt (ezért is jöttem szándékosan errefelé, és nem a több izgalmat ígérő de rövidebb déli oldalon), így volt még hátra bőven látnivaló. Az útról sokat nem írnék, aki volt már rajta, az ismeri, aki meg nem, az olvasson utána, és nézze meg minél hamarabb :) Gyönyörű kanyarok, szerpentinek, látnivalók. Engem már anno 2008-ban is lenyűgözött, amikor először jártam erre, és utoljára is, 2018-ban :)

Meg sem álltunk a fogaras tetején található Bilea-tóig. Tavalyi túránkon itt volt egyik szállásunk, így ide érkezésünkkor szép emlékek tértek vissza.

Mindenkinek őszintén kívánom, hogy egyszer jusson el ide bármilyen járművel, amivel lehetséges. Itt adnék is egy jó tanácsot. Ne gyertek 7végén! Az utolsó 5 kilométeren álló kocsisor "fogadott" minket. Ilyenkor annyian jönnek fel hogy az összes parkoló megtelik, és amolyan balkáni módon megállnak az út szélén az emberek, aminek köszönhetően hatalmas (több órás) torlódások alakulnak ki. Kb fél óra volt, mire felértem a kétirányú kocsisor között, minden rutinomat és a kuplungom jelentős részét is felhasználva. Kicsit meg is ijedtem a szag érzésekor, fel is hívtam a szerelőmet, hogy megnyugtasson, ez sajnos normális. Nem mellesleg ők is épp Erdélyben motoroztak, hozzám képest 2 napos lemaradásban, de nem tudtunk sajnos együtt jönni.

Ráérős fotózgatás és pihenés után tovább kellett indulnunk, bár már csak 70 kilométer volt hátra, de nyilván ez nem telhet el kötelező fotózkodás nélkül. Már a fogaras túloldalán is többször megálltunk, majd a Vidra tóhoz érkezve újabb csodálatos környezetbe értünk. Közben pedig a minden motorosnak tetsző kanyarok, szerpentinek jöttek számolatlanul.

A tó máskor is gyönyörű, de mi épp naplementekor értünk ide, ami külön öröm volt. Ezután már csak párszor tíz kilométer volt hátra, aznapi szállásunk egy kempingben lévő faházban volt. Könnyen megtaláltuk, kipakoltunk, majd megkerestük a legközelebbi boltot, mivel rég volt már az ebéd, és borunk sem volt. A vacsora így szendvics és vörösbor képében érkezett, némi beszélgetés után estem be az ágyba, hogy másnap megkezdjük utunkat hazafelé. Megjegyzem, pár héttel korábbi utam alkalmával a Transzalpinán volt ugyanez az érzésem a legtávolabbi ponton, hogy nem sok kedvem van hazamenni. Sajnos muszáj volt.

Kajamaradék, víz és bor. Tökéletes vacsora volt.